Sokan hallották, a médiában több fórumon tájékozódhatunk a legújabb olyan törvényről, ami megosztó lehet.
Nos, aki nemcsak a híradásokat és cikkeket olvasta el, hanem magát a módosítást is, az bizonyára teljesebb képek kap.
Valóban nagy a visszhangja, pro és kontra megnyilatkozások a témában.
Írásomban nem szeretnék állást foglalni se mellette, sem ellene, nem befolyásolás a célom. Minden ember külön egyéniség, külön véleménnyel, elköteleződéssel, amihez minden joga és lehetősége adott. Ezt én is tiszteletben tartom és elfogadom.
Mint pedagógus, elgondolkodtam a törvény által felvetett kérdéskörön, ami aztán arra ösztönzött, hogy újból fellapozzam régi tankönyveimet, ismét elmerüljek Freud, Kinsey tanításaiban, átolvassam Neill Postman és Marie Winn megnyilatkozásait a szexuálpszichológiáról, családról és a gyermekkor változásáról.
A pszichoszexuális fejlődés (ontogenezis) első elméleti kidolgozója Freud szerint a fejlődés csecsemőkorban kezdődik és nagy szerepe van a szülő-gyermek viszonynak. A gyermek azonosul az anyával vagy apával és ez az alapja annak, hogy utánozza őket. Sok mindent játszva megtanul tőlük. Az anya-gyermek kapcsolatban megvalósuló szoros érzelmi egymásra hangoltság fejleszti a kisgyermek empátiáskészségét, ami később igen fontos pl. a partnerhez való alkalmazkodás szempontjából.
A beszédtanulás időszaka egyben a pszichoszexuális alapstruktúra kialakulásának szakasza is. Ekkor megy végbe a biológiai nemmel való pszichés azonosulás (pszichoszexuális identifikáció), amely a nemi szerep fokozatos elsajátításának alapja.
Az óvodás korú gyermek normális fejlődését a szexuális kíváncsiság jellemzi, képzeletbeli vagy játékos cselekvéseket, szerepjátékokat játszik. Papás-mamás, doktoros játékkal pont ezt a vágyát elégíti ki. Ugye milyen természetesnek vesszük, hogy ilyet játszik a gyermekünk? Ezek nemcsak a kíváncsiságát szüntetik meg, hanem fejlesztik a saját és mások meztelenségével kapcsolatos attitűdjeit. Mert a doktorbácsi meghallgatja a légzésünket és közben a pólót fel kell húzni a hátunkon. Ebben a korban szabadon beszélgetnek a fiúk-lányok közötti különbségről, olykor „meg is vizsgálják”, konstatálva a különbözőséget. Az efféle játékok hiánya vagy büntetése kedvezőtlenül befolyásolja a pszichoszexuális fejlődést. Ugyancsak kedvezőtlen, ha a gyermek kérdéseire a szülő nem felel őszintén.
Kisiskolás korban tovább bővül a gyermek ismeret és attitűdje. 10 éves kor körül pedig megélénkül a szexuális kérdések iránti érdeklődése és gyorsabb fejlődésnek indul fogékonysága.
A serdülő korban a neurohormonális rendszer aktivizálódik, amikor is át kell rendeznie viszonyát a szüleihez és a partnerkapcsolatokban el kell sajátítania a felnőttes szerep magatartást.
Marie Winn „új középkor” beköszöntéről beszél 1990-ben megjelent Gyermekek gyermekkor nélkül című könyvében. Megállapítását arra az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban tapasztalható tendeciára alapozza, mely szerint a gyermekek egyre hasonlatosabbá válnak a felnőttekhez, amit ismereteik, mindennapi viselkedésük, ruhájuk, beszédstílusuk is bizonyít. Az új középkor beköszöntét alátámasztja a következőkkel:
- megszűnőben van a gyermekek korábbi szexuális ártatlansága, manapság egyre fiatalabb korban néznek pornográf filmeket, fesztelenül beszélnek szexuális témákról, nemritkán tanácsadóként bekapcsolódnak szüleik legintimebb magánéleti problémáinak megoldásába
- szülő-gyermek közöti szorosabb érzelmi szálak hamar megszakadnak, vagy a gyermeket küldik el otthonról, vagy a szülők válnak ki különélés, válás vagy munkavégzés miatt a családból
- a filmekben, könyvekben, tévéműsorokban, hirdetésekben jelentős mértékben megváltozott a gyermekábrázolás: a gyerekek egyre jobban hasonlítanak a felnőttekre
- újra gyakori a gyermekek kihasználása, a velük való rossz bánásmód
Felfogása szerint azok a társadalmi folyamatok, melyek ezekhez a jelenségekhez vezettek – elsősorban a családok felbomlása, a nők felszabadulása és a televízió és egyéb médiumok térhódítása miatt-, nem fordítható vissza. Ennek ellenére ezen káros jelenségek jövőbeni alakulásába a családok érdekében bele lehet és kell szólni. (Winn, Marie (1990): Gyermekek gyermekkor nélkül Bp. Gondolat 277-278.)
Az ember személyiségének fejlődés, érése, életének alapjai lerakás a családban kezdődik. Az ott látott és követett értékeket fogja szem előtt tartani, mércének tekinteni további életében. Ezért fokozottan hangsúlyozom a család elsődleges és mindent felülíró szerepét a jövő nemzedékének nevelésében.
Sok okos idézetet, példamondatokat, tanításokat olvashatunk gyermeknevelést illetően.
„Szülő és gyermeke egy egység, szimbiózisban élnek, reagálnak egymásra, egymáshoz tapadva járják a tangót, egyik sem szabadulhat a másiktól. Alapvetően ez a tánc határozza meg a gyermek személyiségét. Örököl ugyan géneket, de azok a mi hatásunkra, elsősorban az interakciók révén aktiválódnak vagy némulnak el, így alakulnak ki később a képességek és személyiségjegyek.”
(Ruby Wax)
„A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja - és persze apja is! - legyen neki.”
(Vekerdy Tamás)
Olyankor megnyugszunk, arra gondolunk: pont így csinálom én is, pont így gondolom én is. S ha ez tükrözi a valóságot, akkor valóban boldog, kiegyensúlyozott, biztonságos gyermekkort adhatunk csemeténknek, amiből fokozatosan kilépve megtalálja saját útját.
Életünk első évtizede meghatározó személyiségfejlődésünk szempontjából. Soha nem értettem egyet a „gyermekem a barátom” felfogással. Legalábbis életének abban a szakaszában, ahol én, mint szülő vállalok érte felelősséget, terelgetem az általam jónak ítélt értékek felé. Ezt a meghatározó időszakot erős kontroll alatt kell tartani. A kontrollt a szülői magatartásra, hozzáállásra, gyermeknevelési attitűdre értem. Nem mindegy milyen alapokat rakunk le a legfogékonyabb, legszenzitívebb években, amikor is „világossá válik, hogy mivel a pszichoszexuális fejlődés a kisgyermekkorban kezdődik, a nemi nevelést is ekkor kell elkezdeni és tervszerűen, folyamatosan végezni egészen a felnőtt korig.” (Dr.Szilágyi Vilmos a szexuálpedagógia legkiválóbb magyar képviselője tollából)
A cikk szerzője: Tőzsérné Zaja Ildikó Tudáskuckó társalapító Óvodapedagógus Tanító Fejlesztőpedagógus Egészségfejlesztő mentálhigiénikus 3 boldog gyermek édesanyja
Comments